| Légtechnika |
 |
 |
 |
|
Légtechnika Komfort célú légtechnikai rendszer létesÃtését többféle tényezÅ‘ indokolhatja: ilyenek pld. a szagok elszÃvása, külsÅ‘ nyÃlászáróval nem rendelkezÅ‘ helyiségek légellátása, felszabaduló légszennyezés koncentrátumának hÃgÃtása, vagy egyszerűen csak szellÅ‘zés-légfűtés igénye.
AlapvetÅ‘en megkülönböztethetünk szabadáramlású (gravitációs) és kényszeráramlású (ventilátoros) szellÅ‘zéseket. A gravitációs rendszerek alapelve az, hogy a levegÅ‘oszlop hÅ‘mérsékletkülönbségének hatására nyomáskülönbség jön létre, és Ãgy áramlás indul meg. Ennek legismertebb példái az ipari csarnokok jellegzetes tetÅ‘gerinc-ablakos megoldásai, vagy a magas épületek szellÅ‘zÅ‘ kürtÅ‘i.
A gravitációs áramoltatás korlátait (gyk. kezelhetetlen légáram) oldják fel a ventilátor által létrehozott nyomáskülönbséget felhasználó rendszerek. A ventilátor, mint jellegzetes épületgépészeti berendezés a szivattyúkkal rokon, és a fűtéstechnikával foglalkozó fejezetben tettem már róla emlÃtést.
A szellÅ‘zÅ‘ rendszer létesÃtésének alapfeltétele, hogy legyen honnan szellÅ‘ztetésre alkalmas friss levegÅ‘t vételezni, illetve hogy az elhasznált levegÅ‘t legyen hová "kidobni".
A szellÅ‘ztetÅ‘ levegÅ‘t befúvás elÅ‘tt kezelni kell: ez szűréssel, léghevÃtéssel, léghűtéssel, nedvesÃtéssel, légszárÃtással, illetve speciális esetben sterilizálással történhet. Ez a légkezelés régebben falazott szerkezetekbÅ‘l épÃtett légkezelÅ‘kben történt: ma már ún. modul rendszerű légkezelÅ‘ szekrények az általánosak. A légkezelÅ‘ egységet ezekbÅ‘l a szekrényekbÅ‘l állÃtják össze a kÃvánt légminÅ‘ségnek és légmennyiségnek megfelelÅ‘en.
A légtechnikai rendszer szembeötlÅ‘ ismérve az épületgépészet többi rendszereihez képest "hatalmas" csÅ‘keresztmetszetek. Erre azért van szükség, mivel a kisebb keresztmetszetben azonos mennyiségű levegÅ‘ csak nagyobb sebesség mellett vihetÅ‘ át (lásd: hidraulikai fejezet), és ez levegÅ‘ esetében kellemetlen zajhatással jár. Ezt a csÅ‘hálózatot méretei miatt igen nehéz (néha: lehetetlen) "elrejteni" az épületben.A szellÅ‘ztetett tér belsÅ‘ nyomásviszonyainak szempontjából megkülönböztetünk depressziós-, kiegyenlÃtett- és túlnyomásos szellÅ‘zésű helyiségeket. A három kategóriát a helyiségbe befújt és elszÃvott levegÅ‘ aránya adja meg: pl. ha többet fújunk be, mint amennyit elszÃvunk, akkor a helyiség túlnyomásos lesz (a többi eset ebbÅ‘l levezethetÅ‘). A gyakorlatban ez a három kategória igazából kettÅ‘: kiegyenlÃtett szellÅ‘zést a rendszer bizonytalanságai miatt igen nehéz csinálni, Ãgy a gyakorlatban ez is kismértékben depressziósan vagy túlnyomásosan fog működni.
A nyomásviszony megválasztását elsÅ‘sorban a szagok és a szennyezÅ‘ anyagok áramlásának figyelembe vétele indokolja: egy konyhában például nem célszerű túlnyomásos szellÅ‘zést csinálni, mivel ekkor a környezÅ‘ átjárható helyiségekbe is átterjedhet a kellemetlen szag.Amikor egy szellÅ‘zést depressziósra választunk, és ezt kizárólag elszÃvással valósÃtjuk meg, akkor is gondolni kell a légutánpótlás útjára. Ennek legeklatánsabb rossz példája, amikor egy WC-hez csaknem hermetikusan záródó ajtót tesznek "a szagok kiáramlásának megakadályozására". (Ha az ajtórács nem megoldható, akkor is le lehet gyalultatni az ajtó aljából 1-2 cm-t.)
A légtechnikai hálózatokra is vonatkozik a hidraulikai beszabályozás szükségessége, amire minden más rendszernél kényesebbek: a túl nagy fojtások ugyanis óhatatlanul zajosak lesznek. A zajoknak az áramlással összefüggÅ‘ része azonban még Ãgy is a kisebbik hányad, a legnagyobb zajforrás maga a ventilátor: emiatt ma már szinte kötelezÅ‘ a légcsatorna hálózatba hangcsillapÃtó elemek elhelyezése. Ezek azonban nem minden frekvencián hatásosak (mint köztudott, az emberi hallás elvileg a 20Hz-es legmélyebb hangoktól a 20kHz-es legmagasabb hangokig terjed), ráadásul nagy ellenállásuk miatt "túladagolásuk" nagyobb (és Ãgy zajosabb) ventilátor szükségességét vonja maga után. A paraméterek tehát egymás ellen dolgoznak...
A zaj másik megjelenési formája a két helyiség közti áthallás: a hang terjedése ugyanis nem függvénye a levegÅ‘ áramlási irányának. A légcsatorna hálózat legvégén általában valamilyen rácsot találunk: ez a légtechnikai ellátottság vizuális megfelelÅ‘je a helyiségben. A rácsok kivitele igen széles skálán mozog: ma már egész kis "tudományág" épült a légbefúvás- és elszÃvás technikáira.
A szellÅ‘ztetett helyiségben mindenesetre fontos, hogy a szellÅ‘ztetÅ‘ légmennyiség alaposan öblÃtse át a tartózkodási zónát (ez az ún. légvezetési rendszer megválasztásával biztosÃtható), anélkül, hogy huzatérzetet okozna. A két feltétel megintcsak egymásnak ellentmond, nehéz megtalálni az optimumot.
Fontos szempont, csak sajnos hazánkban ma még új rendszereknél sem gondolnak rá a tervezÅ‘k, hogy a légcsatorna hálózatok tisztÃthatóak legyenek.
(Itt jutnak eszembe azok a -rendszerint amerikai- filmek, amelyekben a szereplők az irodából valamiért a szellőző rendszeren át menekülnek, és egy "kényelmes" közlekedésre alkalmas rendszeren másznak végig egyetlen pillangószelepbe ütközés nélkül...)
A tisztÃthatóság fontos szempont, mivel a kezelt levegÅ‘ sem tökéletes, és évek során nemcsak szervetlen, de organikus szennyezettség is felléphet. Erre a célra megfelelÅ‘ helyekre tisztÃtóajtókat kell beépÃteni, amelyeken át nagynyomású tisztÃtóberendezéssel (pl. gÅ‘zborotva) a tisztÃtás elvégezhetÅ‘ (gondolni kell a légcsatornából ilyenkor kifolyó szennyezett vÃzre is).
Meg szeretném még emlÃteni a légtechnikai rendszer passzÃv és aktÃv szerepét az épület tűzvédelmében. A légtechnikai komfort befúvó- és elszÃvóhálózatba minden egyes ún. tűzszakaszhatárra a tűz terjedését megakadályozó szerkezetet épÃtenek (tűzcsappantyú: tűz esetén zár; füstcsappantyú: tűz esetén nyit).
EbbÅ‘l a szempontból aktÃv szerepük van az ún. tűzvédelmi szellÅ‘zéseknek: ezek kizárólag tűz esetén működnek, és feladatuk az épületben az egyes tűzszakaszhatárok közti "zsilipek" és menekülési útvonalak füstmentesÃtése.
Garázsszinttel ellátott épületekben ezen kÃvül légtechnikai rendszer feladata a gépkocsik által termelt CO biztonságosan alacsony szinten tartása.
Nem szorosan a szellÅ‘zés témaköréhez tartozik ugyan, de fel szeretném vetni a frisslevegÅ‘ befúvással nem, csak kültérbe nyÃló ablakkal rendelkezÅ‘ helyiségek egyik problémáját. Ez a probléma az utóbbi idÅ‘ben került elÅ‘térbe, amikor megjelentek a formatervezett ablakprofilok szinte tökéletes légzárással. A gyakorlatban az ilyen ablak vitathatóan elÅ‘nyös: a helyiség fűtéséhez szükséges energiaigényt csökkenti ugyan, de a minimális természetes légáramlást is megakadályozza. Emiatt a helyiség levegÅ‘jében elszaporodhatnak a mikroorganizmusok, penészgomba-spórák, és penészesedést és/vagy betegségeket okozhatnak. |
